Az egyiken egy jó arcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nő a gyerekével az ölében.
A kicsike himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe. Az öregasszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre.
Mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát:
- Elnézést hölgyem hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltalál egy csontot, vagy egy eret, akkor az újságosig, meg a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves szóljon rá.
- Mit akar, maga...maga...? – reccsen rá az anya -, én nem fogom egy ilyen vén banya miatt korlátozni a gyerekemet a testi szabadságában!
Foglalkozzon inkább a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!
A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi-hallgatja végig a jelenetet, de mindenki hallgat mint a sír. Egy tipikus rocker (acélbetétes, tar enyhén zöldes-pirosas frizura, feszülős gatya, bőr kabát, orrában két pirszing, fülében üvölt a Tankcsapda) ellép az ajtó mellől és az anyuka mögé áll. Kiveszi a szájából a rágót, és az üvöltözős anyuka hajába gyönyörűen beledolgozza, majd lágyan így szól:
- Na, engem se korlátoztak ám gyerekkoromban, díszanya!
________________________________________________________________
(Szerző: Számomra ismeretlen hölgy, aki emailben írta meg ezt a történetet)
