Az üzleti élet "illemtana" gyorstalpaló I.

E kis "kézikönyv" könnyen és gyorsan elsajátítható információkkal szolgál az üzlet élet kegyetlen illemtanáról.
A társasági életben és a politikában érvényes illemszabályokról ennél jóval részletesebb könyvek jelentek már meg, ám ezek közel sem férnének el egy ételdobozban, inkább néhány hajóbőröndben.

 A két alapfeltevés a következő:
- Az üzleti életben mindenki "genya", csak ezt erősen palástolja.
- Az üzleti illemszabályok logaritmikusan lemennek kutyába, ahogyan a karriered emelkedik.

 Ezért fő az önbizalom, az önbecsülés és a megfelelő viselkedés.
Az első kettő nélkül ne is gondolj üzleti pályára, az utolsó - ami sokszor az első az életben - a megfelelő viselkedés itt olvasható pontokba szedve.

Sajnálatosan sokan azt képzelik magukról, hogy tudnak viselkedni, azaz kezelni az adott szituációt. Tévednek, mert a hétköznapi "utyuri -putyuri" viselkedéssel az üzleti életben azonnal debilnek, jóesetben szimpla hülyének tekintenek, legrosszabb esetben még le is sajnálnak.

Mindezt elkerülendő született meg, e tudományos pontossággal megírt kézikönyv.

Ha első olvasásra agyamentnek tűnik néhány passzusa, nézz körül a cégnél. Nos?

1. fejezet



Avagy a „genyaság” összefoglaló szabályrendszere
  • Házon kívülről érkező látogató

Minden esetben be kell vezetni a titkárnőig; kivétel ismerősök, saját vagy a főnök barátnői, pénzhozó névtelenek.
A látogatót vagy a titkárnő kísérje, vagy akivel érdemben tárgyalni fog. Elől megy a kísérő utána a látogató.
A titkárnői szobában ültessük le és kellő ideig várakoztassuk. Közben udvariasan csapvízzel kínáljuk meg és szabadkozzunk, hogy a Citromos Szentkirályit állandóan késve szállítják. 
Amíg a vendég várakozik, a lázas tevékenység bemutatása végett telefonálgassunk, jöjjünk, menjünk ki-be.

Ha a vendég puhulni kezd; izzad, feszeng, nyugtassuk meg, hogy pár perc múlva a főnőknél lesz.
Ha bejutunk a főnőkhöz, mint kísérő mutassuk be az illetőt, de ne hagyjuk szóhoz jutni. 
A főnök szavai után kísérjük szobánkba és oldjuk meg a vendéggel kapcsolatos feladatot, szinte semmi ellenállásra nem számíthatunk. 
Ha okoskodna az ipse a távirányítóval egyszerűen kapcsoljuk be 35 fokra a lég kondit és közöljük, hogy a megfelelő iratokért el kell mennünk, de csak várjon türelemmel két perc az egész, mert loholunk – mindent az ügyfelünkért. 

Igyunk meg egy-két hosszú kávét búrkiflivel a büfében, majd menjünk vissza a szobánkba.
Ha a vendég láthatóan rosszul van. Vegyük le a klíma hőmérsékletét 22 fokra és tegyük eléje a szerződés tervezetünket. Ha nem írja hát alá, ismételjük meg az előző gőzfürdőt. És szidjuk a klímaszerelőket.



  •        Nyalós alkalmazott típust alakító

Ha felettesünk lép be a szobánkba álljunk fel a székből, menjünk eléje; így nyilvánítsuk ki tiszteletünket. Félszegen csináljunk, úgy mintha meg szeretnénk ölelni. Ha kezet nyújt, két kézzel fogjuk meg – szinte simogassuk – rázzuk. Néhány dicsérő jelző kíséretében; éreztem, hogy benézel főnököm, annyira boldog vagyok stb.
      Távozásakor az előre megvásárolt apró ajándékot elhomályosodó szemekkel adjuk át, mondván:
- Ezt a semmiséget baráti tisztelettel nyújtom át, kérlek, ne utasíts vissza!


  •      Bukó-félbe lévő főnök
      Ha belép, a szobába meredjünk tovább a képernyőre. Ha az íróasztalhoz ért tegyük fel a kérdést: - Hát téged mi szél hozott ide? Ja, te még itt dolgozol! Az más! Most nem tudok veled foglalkozni: tudod ez a szar egy határidős munka. Jó neked, úgy halottam a jövő hónaptól nem kell már itt fonnyadoznod!


  •         Beosztott lép be
–  Hova rohan Kovácskám? Talán Jó napot, vagy mifene? Jöjjön délután, most nincs időm a maga fájdalmait orvosolni! Ja és kopogjon – tudja úgy illik! Na, pá!


  •       Kedvenc kolléganőnk lép be

- Csókollak cukorfalat!
Azonnal a tiéd vagyok, addig tedd magad kényelembe. Ja, a hűtőben van a kedvenc icateád, szolgáld ki magad légy szíves. Két perc és tiéd vagyok aranyvirágom.


  •          Értekezletről, megbeszélésről nagyon el fogunk késni

    Csak a telefon a megoldás:
  •      Bocsika, kicsit késni fogok!
  •      Életemben először! Lerobbant az a szar 22 éves kocsim -     nekem ugye erre éppen csak futja.
  •          Beszorultam a liftbe az „A” épületben, most jön a liftes.
  •          Itt állunk a dugóban a Vérmezőn. Én már elvéreztem „He-   he-he”.
  •          Elfolyt a víz, na, nem az asszonynál, hanem a budi   tartályból az alattam lakó beázott és le akar lőni, hívjatok   valami védelmi erőt, aki meg tud védeni, vagy a   vízszerelőnket SOS.
  •          Most visznek a kórházba a mentős telefonál az én   hangomon.
  •          No problem, ne izguljatok, az ambulancián fekszem.   Leütöttek, kiraboltak a mobilom összetört, az itteni mellék   számát meg nem akarják megmondani. Milyen időket   élünk?!


  •          Felmondás
    a)          Nekünk mondanak fel:
     
    Igyekezzünk megőrizni emberi méltóságunkat, önbecsülésünket. Ne siránkozzunk, panaszkodjunk. Éreztessük, hogy valamit most nagyon elkúrtak ezzel a lépéssel, de hát nem én akartam, ti döntöttetek így – igyátok a levét. Annyit megjegyezhetünk, hogy az egyik jó nevű sztárügyvéd barátom - a munkaügyi specialista - szívesen foglalkozik az ügyemmel. A szakszervezet, amely sehol sem volt ez ügyben amúgy is feloszlik, úgyhogy a volt szakszervezeti elnök repülhet egy kört velem.        
           b)      Ha mi mondunk fel valakinek:
       
      Viselkedjünk üzleti tárgyalásokon szokott módon. Pléhpofa (poker arc) és elegancia.Sose menjünk bele a kis féreg személyes kérdéseibe. Egyáltalán ne is engedjük, szóhoz jutni csak a végén tegyünk fel egy kérdést. Minden esetben négyszemközt tárgyaljunk, ne csevegjünk, csak tőmondatokban közöljünk. A felmondólevél zárt borítékban legyen.                        
      Szigorúan királyi többest használjunk: úgy határoztam, így döntöttem, úgy gondolom.Ne kérdezzük meg a véleményét, nyomjuk a kezébe a felmondó levelet még mielőtt a  szobába jönne a résnyire nyitott ajtón, vagy még elegánsabban telefonon hívjuk be a titkárnőt, hogy kísérje ki XY volt munkatársat.
Amíg titkárnő beérkezik, tegyük fel az ominózus kérdést: Egyáltalán komolyan gondolta, hogy ezek után itt én magát alkalmazom?
            
Nekünk nem fontos elköszönni! Minek?
  •     Érkezés és távozás felvonóval

Felvonó szabály: nem az száll ki elsőnek, aki az ajtóhoz legközelebb áll, hanem aki a főnökségen dolgozik.
Beszálláskor is követhetjük ezt az aranyszabályt, kivételt barátnőnkkel, a főnök barátnőjével, a főnökkel teszünk.

 Távozáskor a kezelőgomb mellé igyekezzünk férkőzni. Igen jó szórakozás és kikapcsolódás a gombok véletlenszerű megnyomása, illetve az ajtó záródása után annak ismételt nyitása.
Közben hangosan szidjuk a lift típusát és szervizelőjét.


  •       Kapcsolat a munkatársakkal, ha nem vagyunk még kis vezetők sem
Mindenkit dicsérjünk meg, még akkor is, ha fingunk sincs, hogy mit csinál itt a cégnél.
A nőket ne szólítsuk aranyomnak, de hangsúlyozzuk, hogy ilyen csinosan és választékosan kevesen tudnak öltözni. Ha éppen agyonmosott kínai pólóban van a hölgy, okvetlenül csak a félelmetesen jó alakját említsük meg.
A férfi kollégák szemében sokat növünk, ha sportolási szokásaikat nem firtatjuk, ellenben dicsérjük a farmerük vagy, kocsijuk márkáját.

 Semmiképpen ne politizáljunk. Bólogassunk, majd rázzuk a fejünket, de ne beszéljünk!
Ha láthatóan lepusztult alakkal van, dolgunk rázzunk, vele kezet beszéltessük nehéz körülményeiről, búcsúzás után pedig kiáltsunk utána: - Nem te ejtetted el itt ezt az ezrest?
A válasz biztosan igen lesz.
Ezzel megalapozhatjuk azt a szükséges benyomást, hogy mi egy szeretni való, empatikus emberke vagyunk és nekünk mindent el lehet mondani, mert megértők és megbocsátók vagyunk, mint egy gyóntató pap. (imázs építés - fontos!)
A megszerzett bizalmat kamatoztatni kell. Pl.: Ha valaki bekapcsolva hagyja a számítógépét és kiugrik egy kávéra, azonnal teremjünk ott és kérjük meg hogy ha már úgy sem dolgozik amíg visszajön megnézhessük az e-mail-jeinket, mert rossz a gépünk. Na alaposan nézzük át a gépet mivel szórakozik ez a „paprika jancsi”. Ha szerencsénk van még a levelező programja is nyitva van a tálcán. Na itt feltérképezhetjük a pacákot.

 Más; az íróasztalok között járva jól nyissuk ki a szemünket milyen iratok hevernek ott. Ha valaki éppen telefonál kössünk új csomót a cipőmadzagunkra kétszer háromszor, hátha hallunk valami érdekes foszlányt.

 Ahogy megerősödünk a cégnél már messzebbre is mehetünk!


Ha hívat a főnök a titkárnő szobájában várakozzunk, közben nézzünk szét a titkárnő asztalán is, és naptári bejegyzéseket sem árt megjegyezni. 
Ha bejutunk a főnöki szobába vegyük elő spontán a neki szánt bor ritkaságot, exkluzív szivart tárcában stb... Nem fogja határozottan visszautasítani. 
Ha a főnök véletlenül kimenne a szobából szemérmetlenül nézzük át a laptopját, az asztalon lévő iratokat. Ha véletlenül hirtelen visszatér a főnök hajoljunk le egy levéllel az íróasztal mögött. Szöveg: - Olyan huzat lett hirtelen csak úgy szálnak itt az őszi levelek. Hi-hi-hi-ha-ha.

  • Végre kisfőnök lettem

  Kezdetben ne legyünk „jó barátok” a titkárnővel. A magánéletünk maradjon
  magánügy.

Ellenben Marika titkárnőt derítsük fel alaposan, persze a háta mögött. Fontos az idomítása!
Nos, ez azt jelenti, hogy magyarázzuk el neki vagy ötvenszer, hogy ha én nem akarok valakit látni, vele találkozni, mondja bátran: - A főnök nincs bent, vagy éppen tárgyal, stb. Ámbár ez hazugságnak tűnik, de mégsem az, ha egy cserfes titkárnő mondja.
Értékeljük, hogy ezt elsőre felfogta, dicsérjük gyors felfogó-képességét – mosolyogva kegyes hazugságokkal, mint - jutalom falatkákkal nevelgessük.

Mindig tudassuk titkárnőnkkel, merre mászkálunk, de azt is, hogy ez kizárólag neki szóló információ.
A beosztottakkal differenciáltan bánjuk. Akire szükségünk van valamilyen okból; néha    „etessük tenyerünkből”, viszont aki számunkra hasztalan here, hetente hívassuk be.
Fenyegetően toljuk le; a közös megegyezéssel való távozástól a fegyelmi kivizsgálásig mindent pengessünk meg. Nehogy leültessük, álldogáljon csak az asztalunk előtt a pondró.
  • Nagyfőnök lettem

Teendők:
1.    Bútorcsere.
2.    Titkárnőcsere + titkárság.
3.    Új szolgálati gépkocsi- na ne a flotta típust – ami jár       (250 LE, 300 km/h, metál, kurva nagy - az udvaros       nem is tud beállni vele a mélygarázsba - és bőr kárpit     meg faberakás) ez a minimum.  
4.      Ízléses szőnyegek, saját mosdó, klotyó.
5.    Látogatás a politikai és szakmai potentátoknál.
   (Apró ajándék, üdülési csekk, kp. utalás                        szakértésért, stb...)
6.    Meghívás egy vacsorára valami elit helyre -                   barátnővel (számlára!)
7.    Lista a kisfőnökök és beosztottakról (azokról, akinek       családi rokona, ismerőse pályázati bizottsági tag,           esetleg főnök, politikai felső-vezető, cégbirodalom         főnöke stb.) Ezek un.védett státuszba kerülnek. Ezt a
   titkárság bizalmasan kezelje.
8.    Öltözködés és küllem. Drágább öltöny és cipő,               fogászat, fodrász stb.
9.    Havi fogadóóra bevezetése a beosztottak részére.
10.   Hideg udvariasság.
11. Reggeli úszás és heti egy népszerű személyi-edzős        egészségmegőrző kondi torna. Ennek programja
kifüggesztve a szobában jól látható helyre.
12. Nem kérünk bocsánatot, kivéve számunkra kedvelt        emberek esetén.
13. Nem tegeződünk, csak a listás kiválasztottakkal.
14. Néha tegyünk látogatást a kisfőnökökkel a („nép”)         dolgozóink között. Játsszuk el a Mikulást, a szar             dolgokat hagyjuk a kisfőnökökre.
15.Erősítsük a „Mi főnökünk egy aranyember” imázst.
16. Semmiképpen se keveredjünk bele mások                     munkahelyi   flörtjeibe és kerüljük az ilyen ügyekben     a konkrét állásfoglalást.
17. Saját sex-ügyeinket a vidéki bázisokon saját                 gépkocsival intézzük.
18. Kerüljük az „igen” és „nem” szócskákat, ezzel                 mozgásterünket bővítjük, másrészt hozzáértésünk és     megalapozott tudásunkat tükrözi a nyakatekert
   válasz. (lásd: politikusok)
19. Ugyan ez vonatkozik a „soha” és „mindig”                     szavacskákra. Ez személyeskedésre és                           nagyképűségre utalhat.
20.   Legyünk nyitottak a javaslatokra és felvetésekre. Aztán majd leszarjuk, úgy ahogy van.