Gondolatok a szépségről



A szépség nem az arc, a szépség fény a szívben.



A szép örökkévalóságig nézné magát a tükörben. A szépségnek elég egy pillantás.



A jövő azoké, akik hisznek a szépségben, az álmokban.



Minden szépség számára van valahol egy szem, amely egyszer észreveszi őt.


Elegem van a nyavajgásból; hogy a szépségek ostobák, meg felszínesek, nem elég mélyről jön a kisugárzásuk stb. Mi kell ezeknek? Legyen doromboló cicaszerű? Rögtön tökön lövöm magamat! Hát tessék a tiétek:  egy imádni való szép, okos kislány. Legyen a tiétek! Maflák!




Amikor egy nő nem szép, az emberek azt mondják róla: de szép a szeme,  de szép haja és jó természete van.




Bejártuk a világot, hogy megtaláljuk ami nekünk a szépség, de tudjuk-e mit kell tennünk, hogy megtartsuk és megőrizzük amit megtaláltunk?




A szépség nem valós. Szépség csak az észlelés visszatükröződése agyunkban. (Nos ez nem költői)




A szépség csak a felszín, de nézze ezt a csontozatot, a hibamentes kötöszöveti rendszert : gyönyörű!



Kozmetika: Egy hely, ahol a nők felismerhetetlenül festék és kencék alá rejtik arcukat. 




A szépséget a festőművész férfiak általában elég randa nőként ábrázolták.
(A feleségek féltékenységének kiküszöbölése végett!)



Volt egy szépség. A fiatalsága rég elmúlt. Amire egyedül emlékszik a tény: volt egy szépség.